Erdélyi élménybeszámoló

A beszámolóm elején egy kicsit tekintsünk vissza ennek az utazásnak az előzményeire.

2013 áprilisában érkeztek hozzánk, Dorogra a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium tanárai (2 fő) és diákjai (14 fő). Ők is egy pályázat által támogatott utazásban vettek részt. A tanárokhoz előzőleg személyes kötődésem is volt, ugyanis együtt jártunk középiskolába, egyetemi éveink alatt egy kollégiumban laktunk. Nagy öröm volt találkozni, feleleveníteni a közös emlékeket. Külön élmény volt látni, hogy a tanulóink rövid idő alatt kezdtek összebarátkozni, meséltek egymás országáról, szokásairól.A programok kialakítása során arra törekedtünk, hogy minél több olyan tevékenységre kerüljön sor e pár nap alatt, mely a két iskola diákjai, valamint tanárai közötti kapcsolat elmélyítését szolgálja. Ez úgy gondolom sikerült, sokat beszélgettünk a kapcsolat folytatásának lehetőségeiről.

 

2014 januárjában szinte naponta néztem a Rákóczi Szövetség honlapját, ugyanis a kiírásra váró pályázatok között a Diákutaztatási program megoldást kínált az utazásunk támogatására. Gyűjtögettem a pályázathoz szükséges adatokat, bíztam benne, hogy útiköltségünk finanszírozva lesz. A csoda megtörtént, jó érzés volt látni iskolánk nevét a nyertes pályázatok között. Utazásunkat március 13-17 közti időszakra terveztük. Célunk az volt, hogy határon túli társainkkal közösen ünnepeljünk, közvetlen kapcsolatok alakuljanak ki diákok, tanárok között. Ennek sikeréhez nagymértékben hozzájárult a tanulók családoknál való elszállásolása. A programban összesen 14 fő vett részt (2 tanár és 12 diák).

2014. március 13-án reggel 7 órakor elindultunk Székelykeresztúrra. A gyerekek már induláskor megfogalmazták, hogy mennyire várják az újbóli találkozást. Többen közülük először jártak Erdélyben. Számukra elképzelhetetlen volt, hogy egész napunkat utazással töltjük. A budapesti dugón átjutva szabad volt az út Székelykeresztúr felé. Útközben többször is megálltunk, de ezek közül a legélményszerűbb a királyhágói pihenőnk volt. Gyönyörű napsütésben csodálhattuk meg a Kárpátok vonulatait. Este 8 óra körül érkeztünk az Orbán Balázs Gimnázium parkolójába. Vendéglátóink terített asztallal vártak bennünket. Az üdvözlések, falatozások után a tanulóink elindultak a fogadó családokhoz. Minket az erdélyi kollégák szállásoltak el. Örültünk, hogy újra szobatársak lehetünk.

Március 14-én reggel, miután bejártuk egy kicsit az iskolát, egy közös busszal egész napos kirándulásra indultunk. Első megállónk Farkaslaka volt, ahol tiszteletünket tettük Tamási Áron sírjánál. Ugyanitt megnéztük a trianoni emlékművet is. Innen Parajdra mentünk, ahol az egész csapat a sóbányába tartott. A bánya, iskolánk névadóját; Zsigmondy Vilmos bányamérnököt juttatta eszünkbe. A gyerekeink először jártak itt, így rácsodálkoztak a földalatti „birodalomra”. Hihetetlennek tűnt, hogy mennyi szabadidős, gyógyászati tevékenységre ad lehetőséget a föld mélye. Miután a sós levegő kellőképpen átjárta tüdőnket Szováta felé indultunk. Ebben az üdülővárosban a Medve tó körüli sétánk során megnéztük és „megízleltük” a só karsztokat. Nagyon csábított a fürdőzés kipróbálása is, így eldöntöttük, hogy a következő utazásunkat nyárra időzítjük. Visszafordultunk Korond felé, ahol a csodálatos népművészeti termékek közül válogathattunk. A vásárlás után Székelyudvarhely felé tartottunk. Útközben megálltunk Szelykefürdőn, Orbán Balázs sírjánál. Gyönyörű székely kapukat láttunk, és itt felelevenítettük Orbán Balázs munkásságát. Székelyudvarhelyre érkezve az erdélyi kolleganőnk végigvezetett a városközpont nevezetességein. A szoborpark, vasszékely, Orbán Balázs szobor, templomok és nevezetes épületek megtekintése után beültünk egy hangulatos cukrászdába. Este fél 9 körül érkeztünk vissza Székelykeresztúrra.

Március 15-én gyönyörű napsütésre ébredtünk. A házakra kitűzött nemzeti színű lobogók, az ünneplőbe öltözött emberek, a távoli fúvószenekar hangja megalapozták az ünnepi hangulatot. Tanulóink egyenruhába öltözve, kokárdájukat kitűzve vártak bennünket a Molnár István múzeumnál. Megtekintettük a múzeum minden termét, a legfontosabb tudnivalókat a keresztúri diákoktól hallottuk. Innen átsétáltunk a Gyárfás kúriához, ahol a legenda szerint töltötte Petőfi Sándor az utolsó éjszakáját. Az udvaron található körtefa csonkja körül emlékhely található. Itt adtuk elő a saját megemlékező műsorunkat. A keresztúri diákokat is bevontuk , a Kossuth nótát és a székely himnuszt, egymást erősítve énekeltük. Az emlékszoba megtekintése után gyülekeztünk a református templom előtt a városi felvonuláshoz, amelyen minden oktatási intézmény, egyház képviseltette magát. Nagy öröm volt nekünk, hogy együtt vonulhattunk a székely népviseletbe öltözött diákokkal. A főtérre érkezve Petőfi Sándor szobránál elhelyeztük iskolánk koszorúját. Színvonalas műsort tekintettünk meg a Berde Mózes Unitárius Gimnázium tanulóinak előadásában. Délután szabad program volt, melyet a művelődési házban egy néptánc gálán töltöttünk. Jó volt látni, hogy van utánpótlás is, a székely hagyományok nem tűnnek el.

Március 16-án kora reggel gyülekeztünk a keresztúri vasútállomáson. Innen indultunk az egykori székely gőzös vonalán Segesvárra. Fehéregyházán végighaladva megemlékeztünk a csatában elhunytakról, beszélgettünk Petőfi rejtélyes haláláról. Segesváron a székelykeresztúri diákok vállalták az idegenvezetést. A középkori várban töltöttük időnk nagy részét, amelynek hangulatos, sikátoros utcái felidézték a régi hangulatot. Együtt számoltuk a fedeles lépcső fokait, csodáltuk a városra nyíló gyönyörű kilátást. Ez a vár a világörökség része ugyan, de még sok tennivaló van, hogy a régi pompájában láthassuk. Dél körül indultunk vissza Székelykeresztúrra. Az eső miatt a város nevezetességeiből kevesebbet tudtunk megnézni. A katolikus templomban az idegenvezetőnktől érdekességeket hallottunk a város, a templom történetéről. A betervezett szabadtéri bográcsozás az időjárás miatt elmaradt, így a vacsoránkat az óvoda konyháján főzték meg. A székely konyha egyik hagyományos ételét, a „pityókatokányt” fogyaszthattuk jóízűen. A vacsora után megnéztük a 4 nap során elkészült képeket, majd előkerültek a hangszerek. Az egész társaság együtt énekelte a jól ismert dalokat. A jó hangulatot közös játékokkal fokoztuk, amelyek már az elmúlt évből ismerősek voltak.

Március 17-én reggel 8 órakor gyülekeztünk az iskola dísztermében. Nehéz szívvel búcsúzkodtunk, mindenki arról beszélgetett, hogy mikor látjuk legközelebb egymást. A kisbuszban elhelyezkedve következtek az élménybeszámolók. Ezek közül egy-két gondolatot lejegyeztünk. Úgy gondolom, hogy ezek a mondatok jól tükrözik a diákutaztatási program sikerét, biztosan állíthatom, hogy utazásunk elérte a célját.

Beszámolómat a gyerekek által megfogalmazott mondatokkal zárom, bízom benne, hogy jövőre is lehetőségünk lesz újabb utazásokon részt venni.

„Az emberek tele vannak szeretettel. Nagyon barátságosak, segítőkészek, kedvesek és őszinték.”

„Finomak voltak az ételek.”

„Szoros kapcsolatok alakultak ki.”

„Az utolsó estén jól összejött a csapat a közös éneklésen.”

„Tetszett a parajdi sóbánya.”

„Március 15-i felvonulás érdekes volt, nem éltem át még ilyet.”